Adrienn és Mike külföldön élnek, így első  ‘találkozásunk’ skype-on volt. Mindig javasolni szoktam nemzetközi esküvőknél, hogy a külföldi fél is vegyen részt a beszélgetésben, hisz a többi szolgáltatóval ellentétben ide nem elég egy jónak gondolt angol tudás. Itt valódi társalgás szintű nyelvtudás szükséges. Illetve, ahogy én szoktam mondani “Egy jó ceremóniamester angolul is vicces!” És pár sorral lejjebb ki is derül, hogy erre az ő esküvőjén nagy szükség is volt :)

Könnyed, laza esküvőt szerretek volna, egyikük sem az a túlszervezős, stresszelős fajta.

10534905_10152779936096878_3041762768905381765_o

Választottak egy varázslatos helyszínt Berkenyén, a helyi tó kellős közepén fogadtak örök hűséget egymásnak. Olyan nyugalom és béke vett körbe minket, hogy arra a pár percre mintha egy másik dimenzióba kerültünk volna. Picit a ‘semmi közepén életérzés’ meg is nehezítette a szervezést, hisz mikor például én a násznéppel lesétáltam a tóhoz, kiderült, hogy a beígért pezsgő még nincs ott. Semmi baj, gyors telefon az étteremnek, hogy hozzák, de közben persze telefon a menyasszonynak , hogy ne induljanak,  picit csúszunk. Majd ha ez megvan, mindenki leültetve, felállítva, zene leellenőrizve, csokrok a helyükön, kitűzők feltűzve. Oké, vőlegény hátat fordít, érkezhet a menyasszony…igen ám de nincs nála a csokra.  Azt mondják az illetékesek, hogy itt aztán nincs. Semmi baj, násznépen átfurakodás, kis hídon átrobogás, csokor megtalálása, visszarohanás a menyasszonyhoz (mindent a vőlegény értetlen arckifejezését látva, aki ugye már meg sem mert mozdulni, mert neki meg lett mondva, hogy mostantól ő már csak előre nézhet) :)

10700192_10152779932701878_1857959903026479238_o

10293753_10152781952446878_3264655559975323735_o

Lényeg, hogy csokrot megtaláltuk, megszólalhat a zene, indulhat a szertartás, és elkezdődhez a csoda. A szertartás után egy kis fogadóban folytatódott a program, állófogadás, fotósarok és fotózás Bogival.

10272479_10152781977361878_7450974301634158552_o

10817377_917703428241217_300623521_o

Aztán, jött a best man speech, aminek hosszát jó angol szokás szerint a vendégeknek meg kellett tippelni. Nah de nem volt ám könnyű dolguk. Ugyanis két best man volt, tehát a két beszéd összidejét kellett megsaccolni, kalkulálva azzal, hogy én az egészet fordítom. És bár igen, megkaptam a (több oldalas) szövegeket előre, mégis értek meglepetések. Eddie ugyanis nem csak az igazi bristish accent-el nehezítette meg a dolgom, hanem azzal, hogy eszébe sem jutott az előre megírt szöveghez ragaszkodni. Improvizált, így én is. :mrgreen:  De azt gondolom a végeredmény így talán még viccesebb is lett, legalábbis sok angol vendég ezt mondta,és jó sok dicséretet gyűjtöttem be ezután! :)

1377221_10152781982661878_5787116535297590908_n 10687907_10152781985946878_6094935582998594597_o

A buli részből sem volt esélyem kimaradni, valaki mindig megragadt a kezem, és együtt táncolt az egész násznép és a ceremóniamester. Amúgy is olyan az igazi buli, amikor egyszerűen nem bírod ki, hogy ne táncolj :)

1511556_10152779940321878_3276010971637139434_o 10623875_10152782001966878_7982636346312083626_o 10733428_10154939030500121_8557618900271509601_oÖrülök, hogy részese lehettem a Nagy napjuknak, és ezúton is köszönöm nekik a kedves sorokat! És persze külön köszönet Boginak a képekért, főleg ezért  ;-)

facebook megosztás