Az élet hozta az első lehetőséget, hogy ceremóniamesterként kelljen részt vennem egy esküvőn. Egy kedves barátnőm százötven fős – félig angol, félig magyar vendégsereggel, az őrület határán akart férjhez menni. Akkor tanultam meg, hogy milyen sok múlik azon, ha valaki a szervezési időszakban és az adott napon is leveszi a gondot a válladról és mindent rábízhatsz, hogy valaki koordinálja az eseményeket, és figyel rá, hogy minden gördülékenyen menjen – hogy ti élvezzétek minden csodás pillanatát – hisz ez a Ti Nagy napotok!

Akkoriban még csak férfi ceremóniamesterek voltak a szakmában, de éreztem, hogy megfelelő határozottsággal, de nőként, valami mást, valami újat tudok nyújtani a párok számára. Ekkor lettem Magyarország első női ceremóniamestere. Az azóta eltelt évek alatt rengeteget tanultam, fejlődtem, és ma már ki merem jelenteni, hogy anno jól éreztem.  Büszke vagyok rá, hogy ennyi pár tüntetett ki a bizalmával, és, hogy sokukat mai napig barátomnak hívhatok.

Remélem, hogy még nagyon sok párnak segíthetek tökéletessé tenni  a nagy napját! Célom, hogy ez a nap a megszokott ‘szertartás-vacsora-buli’ helyett egy személyes emlék legyen, hogy minden egyes percéből kihozzuk a maximumot, és hogy mind a pár , és mind a vendégek örök emléket kapjanak. Én ezért csinálom ezt – szívvel-lélekkel!

És, hogy miért női ceremóniamester? Erről bővebben a ‘Miért női ceremóniamestert című blog bejegyezésemben olvashatsz.