Régóta meg akarom írni ezeket a sorokat a szívemnek oly kedves esküvőről, amellyel az idei szezonom indult. Katit régről ismertem,bár az élet messze sodort minket egymástól (őt egészen Dubai-ig), de onnan is figyelemmel kísérte a munkám. A lánykérés után rögtön megkeresett, elmesélte, hogy Skóciába költözött a skót vőlegényéhez és még nem tudják mikor és melyik országba fognak összeházasodni, de mindenképp szeretné a nem mindennapi történetüket, szerelmüket az én szertartásom által megosztani szeretteikkel. 
Melengeti a szívem, ha a párok a szertartást (főként, ha az én szertartásomat!!!) annyira fontosnak tartják, hogy ez az első, amit lefoglalnak. Hiszem, hogy ez ad lelket az esküvőnek. Amikor Katiék történetét (és először Kati bemutatása által Colint) megismertem, éreztem, hogy ez a szövegírás igazi örömmunka lesz. Olyan szerethető, tiszta szívű emberek, és olyan különleges utat jártak be, ami engem mélyen megindított.
A közös munka során körvonalazódott, hogy a legtöbb vendég külföldi lesz, és bár a világ minden pontjáról érkeznek, mégis Kate új otthona, Skócia, Edinburgh fog otthont adni ennek a jeles eseménynek. De Katenek fontos volt, hogy a családja és a meghívott magyar vendégek is értsék a szertartást és részei legyenek a nagy nap minden további eseményének. Nem volt kérdés számomra, hogy vállalom az utazást és a segítségükre leszek.
Egy csodás helyszínt választottak, Mansfield Traquair-t, azóta is vérzik a szívem, hogy itthon nincs még ehhez fogható sem.
A kora őszi napon a szeszélyes skót időjárás ellenére kisütött a nap, és varázslatos kültéri képek is születtek Emma Lawson által. Többek között a képek miatt is váratott magára ez a post, bár gyakorlott vagyok esküvői képek válogatásában, most nagyon nehéz dolgom volt. Egytől egyik remek mind!
És nem mellesleg fantasztikus volt a közös munka Emmával. Megmondom őszintén kicsit izgultam a ceremóniamester szerepkör miatt, hogy milyen lesz a kicsit ismeretlen terep és a külföldi kollégák (helyszín, Dj, fotós) fogadtatása. Tudtam, hogy ott nem divat ez a szolgáltatás, inkább a best man szokta ellátni a feladatokat. Ha fogad is a pár egy MC-t vagy Toast Mastert, a ő munkakörük kimerül a felkonferálásban , így nem is túl népszerűek.
A kisebb lámpalázam a szertartás végeztével azonnal el is múlt. A fotós könnyes szemmel mondta, hogy ő ilyen szép szertartást, ennyi érzelmet egy esküvőn még életében nem látott. A helyi lelkész, akivel együttműködve tartottam a szertartást is őszinte gratulációját fejezte ki. De számukra a meglepetés még nagyobb volt, mikor MC-ként nem csak konferáltam, hanem az összes szolgáltató keze alá dolgoztam. Hiszen az én értelmezésemben MC feladata, hogy az esküvőből kihozza a maximumot. Emma ebben a bejegyzésében meg is említette, hogy bárcsak minden esküvőjén ott lehetnék! :)
Az egész napot átjárta a boldogság! Hiszem, hogy a szertartás által annyit adott magából a pár, és annyira őszintén, kendőzetlenül mutatta meg legbelsőbb önmagát, ami mindenkire hatással volt. És az egész termet átjárta a szeretet. Ez által nem csak azt ünnepeltük aznap, hogy Kate és Colin igent mondott, hanem az ideáig vezető utukat és szerelmüket is. Persze ezáltal voltak könnyek , de persze nevetés is!
De a szép beszédek, tolmácsolás, illetve a skót whiskey és magyar pálinka párosítás is egész biztosan közrejátszott. Felejthetetlen élmény volt, mai napig az egyik legeslegkedvesebb esküvőm és hálás vagyok Kate-nek és Colinnak, hogy részese lehettem ennek a csodának és megtiszteltek a bizalmukkal.
Csak hab volt a tortán a virágcsokor, és a köszönő kártya, amit az esküvő után küldtek nekem!
Imádom nap volt, egy imádom párral!
Ha szeretnétek egyedi szertartást vagy koordinációs segítséget, akár külföldön is – keressetek!
