Az elmúlt években igyekeztem újragondolni az esküvői szertartások fogalmát, így mikor az egyik párom akiknek évekkel ezelőtt csináltam az esküvőjét, névadó szertartást szerettek volna a gyermeküknek, ragaszkodtak hozzá, hogy én csináljam. Elmondtam, hogy nem tudom miből áll egy ilyen szertartás, mire megörültek, hogy annál jobb, anyukaként, feleségként, barátként, gondoljam át, én miről akarnám, hogy szóljon ez a szertartás, és írjam ezt meg nekik. Így született meg az első szertartás, ami a családot hivatott ünnepelni. Ezt, a világ legerősebb egységét, ami oly sokrétű, oly szerteágazó, és amiben a legtöbb érték, szeretet rejlik. 

Aztán sorra jöttek a megkeresések, főleg korábbi párjaimtól, és egyre csiszolódott, formálódott a szöveg, és az általa megélhető élmény. Hamar eljött az érzés bennem, hogy ezt mindenkinek át kell élni, akinek gyermeke születik. Mert a kimondott szavaknak ereje van, és kimondani, hogy köszönöd a gyermekednek, hogy ő létezik, hogy általa nyert értelmet az élet, az a hála olyan fokú megélése, ami hiszem, hogy boldogságot visz mindenki életébe, nem csak a szülők életébe, hanem mindenkiébe, aki végig hallgatja.

Úgy éreztem,hogy én is át akarom élni, és ezáltal egy szelet boldogságot adni a számomra legfontosabbaknak. Illetve szerettem volna kisfiamnak keresztszülőket adni a magam, magunk módján. Pár embert, akik vérségi kötelék nélkül is ettől a naptól a családunkhoz tartoznak. Nem csak az lebegett a szemem előtt, hogy a gyermekem pártfogói lesznek majd élete során, hanem az is, hogy mindenki előtt kimondjam, kimondjuk, hogy milyen különleges emberek is ők. Adni akartam, adni a gyermekemnek, adni a kereszt szülőknek. Szeretetet, gondoskodást, elismerést, összetartozást. 

Mert adni jó, és mert százszorosan kapjuk majd vissza. A fiamat is erre nevelem,bár csak 2,5 éves, ő is adott egy kicsiny dobozkát minden keresztszülőnek, amire ez volt írva:

Adni akartam neked valami nagyon különlegeset,

de kicsi vagyok, és aki kicsi, még semmit sem vehet.

Olyat adok hát, amit sose fogsz majd meglátni,

de különleges, mert én tudtam neked adni.

Kérlek ha szomorú leszel, vagy elhagyatott,

csak vedd ezt elő, és tudd, hogy én rád gondolok!

Sose csomagolhatod ki, hagyd kérlek a masnit bekötve,

mert ez a doboz szeretettel van megtöltve!

Őszintén mondom, hogy az esküvőnk után ez volt életem második legjobb napja. Mert ott volt mindenki aki fontos nekünk, és az egész olyan igazi volt,olyanéletszagú, olyan volt, mint mi. Mi, akiknél van hangos nevetés, de visszanyelt könnyek is. Mi, akik beígértünk mindent a gyerkőcnek, csak bírja ki csöndben ezt a 20 percet, persze mindhiába. Mi, akik nem csak egy szertartásra gyűltünk össze, hanem egy egész napot töltöttük el együtt, egymással, és imádtuk minden percét.

A kánikulára való tekintettel, a gyerkőcök már a csoportképen fürdőruhában voltak, aztán az összes egyszerre ugrott a medencébe, miközben férjemmel és kisfiammal felvágtuk a tortát. Mire megérkezett a bábszínház már kicsi és nagy együtt mulatott, és nem is tudom, hogy gyerek vagy felnőtt élvezte jobban.

De emlékszem egy pillanatra olyan 6 óra magasságában lehetett, picit hátraléptem,  és a csillogó szemű fiamat néztem, aki vagy 15 kis barátjával körbevéve élvezte a bábszínházat, és néztem a férjemet, és a többieket, barátainkat, családtagjainkat, akik köréjük gyűltek, és a borozós beszélgetés közben ők is megálltak egy kicsit. Nem, nem is a bábozást nézték, hanem a gyerekek boldogságát, és nevettek ők is hangosan, élvezték a pillanatokat. És ahogy néztem őket, folyt a könny a szememből, és mérhetetlen hálát éreztem. Hogy megélhettem ezt a szertartást, hogy megoszthattam mindezt a számomra legfontosabbakkal, és hálát amiért ebben a rohanó világban mindannyian megállhattunk egy kicsit, hogy észrevegyük mi is az, ami igazán fontos az életben.

Mert ez a közösen megélt boldogság, ez biztosan az!

Köszönöm a két keresztanyukának, hogy bár Londonban és New York-ban élnek, megoldották, hogy egy nap mind együtt legyünk! Köszönöm a keresztapukának Miksa első igazán férfias ajándékát. És köszönöm Herczeg Zolinak, hogy Miksuval együtt részesei voltak ennek a napnak és megörökítették képekben. És Dawe-nek, hogy pár nappal a buli előtt is megoldotta, hogy eljöjjön hangosítani. És drága D. Nagy Krisztának, hogy esküvős szezonban is első szóra igent mondott, mikor megkértem, hogy készítsen egy kisfilmet nekünk.

Köszönöm Csillának, Petrának és a Flóra Studiónak, hogy a pici kis nyaralónk kertjébe is ilyen fantasztikus atmoszférát alkotott.

És köszönöm Cilinek a csodás tortát, és desszert asztalt, amiből minden az utolsó morzsáig elfogyott! És végül, de nem utolsósorban köszönöm az imádnivaló barátainknak és családunknak, hogy velük ünnepeltek, és hogy vannak nekünk!