Sokat gondolkodtam, hogyan is írhatnám le, hogy milyenek is az én szertartásaim, anélkül, hogy nagy szavakkal dobálóznék, de mégis ti, aki még csak az esküvőtöket szervezitek, megértsétek, hogy ez nem csak egy esketés. Sokkal inkább egy önismereti utazás. A folyamat akkor kezdődik, mikor találkozunk, amikor leülünk a hangulatos kis bisztróban, és én elkezdelek kérdezgetni Titeket. Direkt nem azt írom, hogy ti elkezdtek mesélni, mert szinte mindig a kérdésen van a hangsúly. Pont mint a pszichológusnál. Ha jól kérdeznek, segítenek feltárni azt a benned lévő valóságot, amiről talán nem is tudtad, hogy létezik. És nekem ez a célom! Ha ti csak írtok egy love story-t, és aztán én azt beillesztem a sablon szövegeimbe, annak nem lesz se eleje se vége, de főleg nem lesz mélysége. És az én szövegeim mélyek, ehhez pedig azt kell, hogy beszéljetek, és közben én figyeljek rátok. Nem , nem csak a szavaitokra, hanem ahogy beszéltek, ahogy átadjátok, vagy átveszitek a szót egymástól, ahogy egymásra néztek, megfogjátok egymás kezét, vagy ahogy vitatkoztok. Ahogy felidézitek az emlékeket, és ott helyben látom, ahogy újra élitek a kezdeteket, ahogy a bisztróba megérkezett évek óta együtt élő pár, kicsit újra a kezdeti rózsaszín ködbe burkolózik. Látom , ahogy kivirultok, látom, hogy olyan gondolatok és érzések jönnek elő, amiket tán rég elfeledtetek de most még közelebb hoz titeket egymáshoz.

 

Mindig megkérdezem, hogy miért akartok összeházasodni. Kicsit zavart meglepetés a válasz, hebegés-habogás, majd szinte kivétel nélkül azt felelitek, hogy "Mert szeretjük egymást!" Én elmosolyodom, mondván, hogy én a tejes kávét szeretem, de nem megyek hozzá feleségül, úgyhogy kérjünk mellé egy kör rövidet, mert ennél mélyebbre kell ássunk.  :) És innen változik ez az utazás igazán különlegessé, innen érdekel, hogy honnan jöttök, hova tartotok, mitől vagytok ti ti, mi ez a köztetek lévő erő, összhang, mi mozgatja, mi élteti. Ahogy meséltetlek titeket, olyan energiák szabadulnak fel, amitől a beszélgetés végére úgy érzitek , hogy együtt meg tudnátok váltani a világot! És ezt nekem is éreznem kell! Addig kérdezgetlek Titeket, míg nem meg nem érzem. Van akivel könnyebb, van akivel nehezebb, de végül mindig sikerül.

Oké, rátok hangolódtam. Ezek után beszélnünk kell külön is, szavakká kell formálnotok az évek alatt természetessé váló érzéseket. Ne aggódjatok, kaptok házi feladatot, felkészülhettek. Aztán kiboncoljuk, és ígérem a végére öröm és hála lepi el a szíveteket, hogy ilyen társra találtatok. Sokan mesélték, hogy már ezért az érzésért érdemes belevágni, pedig maga a szertartás még milyen messze van... 

A folyamat végére olyan szeretet és energia halmozódik fel, amit a szövegem teljes egészében visszaad.  Ezáltal ennek a ,nevezzük bátran varázslatnak, részesei lesznek a vendégek, ők is megélik az egészet, könnyekig meghatódnak majd persze könnyes szemmel nevetnek a poénokon. Ezáltal nem csak összeházasodtok aznap, és a szövegemmel nem csak egy szerelemi vallomást adtok egymásnak, hanem adtok magatokból, mindenkinek. Mindenkinek aki fontos nektek, azon a napon ami a leges legfontosabb most az életetekben. Az esküvőtök napja, mikor családot alapítotok. Hiszen eddig, ha azt mondtátok család, anyura és apura gondoltatok. Mostantól a legszűkebb család ti lesztek egymásnak, majd gyermekeitek. Mérföldkő ez, talán az egyetlen olyan nap az ember életében mikor ezzel számot vet és mikor elmondhatja a szüleinek , hogy miért hálás.Ez része az önismereti utazásnak, hiszen ez a nap nem csak a szerelemről de a szeretetről is szól. És mikor ránézel édesapádra és édesanyádra, közben a háttérben elhangzik,hogy mit köszönsz nekik, és, hogy milyen ember lettél általuk..az az érzés leírhatatlan. 

Még több képet képet általam vezetett szertartásokról találtok a facebook oldalom, vagy instagramon. Illetve párok rólam írt véleményeit pedig itt olvashatjátok.

Ha szeretnéd, hogy az esküvő legmeghatározóbb része a szertartás legyen, és kedved kaptál ehhez az utazáshoz, keress bátran!