Mert ő lesz az a koszorúslány, akire mindig is vágytál! Hiszen lássuk be, a szervezés és az idegesség oroszlánrésze mindig a menyasszonyokra hárul. Ezért van, hogy nekik vannak koszorúslányai, akik általában a legjobb barátnők, közeli rokonok.  Azt  gondolnánk, hogy ők majd mindenben segítenek… Elkísérnek a ruha szalonokba, velünk válogatnak a szalvéták színei közül, együtt ötletelünk, hogy melyik helyszín legyen, és vajon milyen zene. Majd együtt bújjuk az esküvős magazinokat, vagy a pinterestet dekorációs ötletekért, és ha megvan akkor ráérős vasárnapokon együtt vagdossuk ki a szívecskéket, ragasztgatjuk majd a kézi készítésű dekorációt, ajándékokat  és mindemellett persze power pointos vetítést is készítünk.

 

És ha ez a nap eljön, akkor ők magukat teljesen a háttérbe szorítják. Nem csak megjelenésükben (tudván, hogy ez a nap nem róluk szól) hanem hozzáállásukban is. Ott lesznek veled , mikor öltözöl, nézik az órát, hogy el ne késsetek, segítenek beszállni és kiszállni az autóból, igazgatnak, rendezgetnek, mindig tudják mennyi az idő, utánad hozzák zsepit , a táskád, a telefonod. És ha a terem másik végében van apukád , amikor épp kéne, akkor ott teremnek és szólnak neki. Közben figyelik, hogy nem kenődött-e el a sminked, vagy csúszott-e le a ruhád. Elkísérnek ha a mosdóba kell menned, vagy lehozzák ötödszörre is azt a kis apróságot, amit te pont a szobába felejtettél, mert azt se tudod hol áll a fejed, és minden olyan gyorsan történik, hogy mindjárt hajnal van és a vége az esküvőnek.

 

A valóságban ez aztán nem így van! A barátnők többségének még nem volt esküvője, így fogalma sincs, hogy mennyi energia megszervezni. Mindenki elfoglalt a saját kis életével, így ha végre találkoztok, nem akarnak már megint az esküvődről beszélni. És ha már van tapasztalatuk, akkor általában megpróbálják ezt rád erőltetni, mert ugye ők jobban tudják. Pedig te olyan szívesen mesélnél, hisz annyira izgalmas, és már annyira várod…

Jó lenne, ha valaki olyan lelkes lenne, mint te? Ha valakinek olyan fontos lenne a nagy nap sikere, mint neked, és még emellett óriási tapasztalattal bírna, és nem elfogult? Ha támogatna és segítene a szervezés során, nem féltékenységből, hanem objektíven mondaná el a véleményét, tiszteletbe tartva, hogy ez a te napod? Ha a válasz igen, akkor neked egy női ceremóniamester kell.  A saját esküvőm, bár persze tökéletes volt, mikor kérdik , hogy mi hiányzott, mindig azt mondom, hogy én magam,de mint ceremóniamester.

Én figyelek a párokra, hogy mit szeretnének, milyen a stílusuk,és mitől lehetne az esküvőjük különleges.  Hiszen egy szertartás, vacsorával és bulival bárkinek lehet. De én segítek, hogy ez egyedi és személyre szóló legyen. Lássuk be, hogy valaki mikrofonba jó étvágyat kívánjon a vacsorához, az nem atomfizika. A ceremóniamesterség ennél sokkal több. A részletekben rejlik a titok.  Hisz a korábban emlegetett koszorúslányok, az esküvő napján leginkább a saját ruhájukkal és sminkjükkel lesznek elfoglalva. Ők is jól akarnak mutatni a fotókon és jól akarják érezni magukat. Rohangálnak, a saját táskájukat, telefonjukat, zsepijüket keresik. És annak ellenére, hogy elmondtál nekik előre mindent, fogalmuk sincs, hogy mi történik, hol kéne állniuk, hol vonuljanak, mire kell figyelni és mi a következő lépés.  

Ezért vagyok ott én, mindent és mindenkit felkészítek a kezdésre.  Majd ha a ceremónia rendben lezajlott, és a koszorúslányok már javában átadták magukat az esküvői hangulatnak, iszogatnak, rég nem látott és új ismerősökkel beszélgetnek, én ott vagyok, szájfényt nyújtok a menyasszonynak a fotózás előtt, megigazítom a nyakkendőt, elrendezek mindent, hozom a telefont, megnyugtatok, beszámolok a fejleményekről, elmondom kinek- mi a dolga,elmondom, hogy minden rendben van. Rokonokkal beszélgetek, kollégákkal egyeztetek, és kívülről  összességében figyelem az egész napot. Profi szolgáltatóként, de már barátként is. Hiszen pontosan tudom, hogy egy menyasszonynak mire van szüksége. És nem félek tőle, hogy a férfi olvasók ezt most rossz szemmel nézik, hisz tapasztalatom, hogy ha az este rendben zajlik,és a menyasszony nyugodt, akkor ettől a vőlegény a legboldogabb,és ő így tudja a leges-legjobban élvezni az esküvő minden egyes pillanatát!

 

Mikor először gondoltam arra, hogy ceremóniamester legyek, sokan le akartak beszélni, lévén, hogy nincs női ceremóniamester, ez egy férfi szakma. És bár akkor még őrült messze voltam a saját esküvőm gondolatától is, éreztem, hogy az esküvőkhöz egy női látásmód sokkal jobban passzol.  Én egyszerűen az első pillanattól megtalálom a közös hangot a párokkal, és ők nyugodtan rám merik bízni életük nagy napját. Hiszen ez egy egyszeri és megismételhetetlen nap, és én segítek kihozni belőle a maximumot!