Több éves ceremóniamesteri munkásság során rájöttem, hogy bár az esküvő minden részlete fontos, mégis valójában a szertartás az, ahol a pár igazán meg tudja mutatni, el tudja mondani, hogy miért és hogyan szeretik egymást. Hiszem, hogy az esküvővel nem csak az igenek kimondását ünnepli a pár és a vendégek, hanem azt, amit az igenek jelentenek, és az odáig vezető utat. A döntést, az elköteleződést, a szerelmüket, egymást és a családot. Ezért meg kell adni a módját! 

 

Majd amikor én is anya lettem, értettem meg igazán, hogy családdá válásunk egy olyan csoda, ami tán még méltóbb az ünneplésre, és ekkor kezdtem el névadó szertartásokat tartani. 

Minden szertartásnál fontosnak tartom, hogy kilépjek abból a bizonyos dobozból, hogy az olykor elavult keretek elhagyjam! Így szertartásaim nem a hagyományokat kívánják követi, hanem egy olyan vonalat, ami igazi érzelmekre, érzelmi katarzisra épül. Fontos, hogy adjak vele az embereknek, ne csak az ünnepelteknek, hanem minden egyes vendégnek boldogságot, igazi könnyeket, átélt érzéseket, szívből jövő nevetést. Hogy egy napra mindenki megérezze a szeretet és összetartozás erejét!